KILENCEDIK FEJEZET

Pancser

"Egyszer, mikor kicsi voltam, és véget ért egy barátságom, az anyukám azt mondta, hogy egyes kapcsolatok csak úgy befejeződnek. Fényesen izzanak, ragyognak, mint egy csillag, aztán semmi különös nem történik, csak elérkeznek életük végéhez, és kiégnek. "

Harry Styles

   Jó volt egy kicsit elmenekülni onnan és újra abban a környezetben lenni, ami már megszokott volt számomra. A pénzt még Amerikában átváltottam, s próbáltam spórolni az esetleges nehezebb időkre. Még mindig érthetetlen és rejtélyes volt számomra, hogy Sam miként jött rá arra, hogy nem járok egyetemre, ahogy anyám tudja, de az sem lepett volna meg, ha előáll azzal az információval is, hogy nem dolgozok egy menő cégnek. Mert anyu úgy tudta. Egy menő egyetem és egy menő állás. Hát nem minden anya ezt az életet szeretné a gyermekének? Csak az a rohadt helyzet uralta az eszemet, amit Sam vésett belé. Rettegtem, hogy kiderül minden, s ezáltal felborul az a tökéletes álca, élet, amit kialakítottam. És nagyon jól tudtam, hogy előbb vagy utóbb erre a titokra fény derül és anyám teljesen összeomlik.

~*~

   Hetekkel később érkezésem után talán már készen kellett volna állnom arra, hogy ismét visszatérjek Amerikába, de valahogy sehogy sem sikerült felvenni a telefont és lefoglalni a jegyet. Ezen az állapoton még az sem segített, hogy halálra dolgoztam magamat. Bevállaltam minden kis plusz munkát, hogy elfoglaljam magamat és ne kelljen Louis kíváncsi, érdeklődő tekintetével szembenéznem. Eddig megúsztam a vallatást, mindig volt valami nyomós indokom, ami nem csak humbug volt. Reggeltől estig dolgoztam utána pedig örültem, ha az ágyba eshetek mielőtt újra kezdődne minden elölről. De a mai nap más volt. Mind a ketten otthon voltunk. 

- Jó reggelt. - köszöntöttem, ahogy a konyhába lépett, majd unottan ettem tovább a reggeli zabpelyhemet.

- 'Reggelt. - biccentett, fejével a hűtőbe bújt. - Megtaláltad az üzenetemet?

Fejemet felemeltem, majd nemleges válasszal megráztam. 

- Anne keresett. Tegnap előtt is és tegnap is. 

- Majd visszahívom. 

- Mi van veled, pajti? - helyet foglalt velem szemben, kezét összefűzte maga előtt, míg szemei álmosan mustráltak. 

- Fáradt vagyok, csak ennyi az egész. - feleltem egyhangúan. 

- Komolyan? Mert én rohadtul nem így látom. Azt hittem barátok vagyunk, akik mindent megbeszélnek, de látom rosszul hittem. 

- Louis. - sóhajtottam, a tányért eltoltam magamtól. Elment az étvágyam. - Csak sokat melóztam az utóbbi időben. Kimerített. 

- Szóval semmi köze a dolgoknak Samhez? Hogy ilyen szótlan, letört seggfej lettél? És ne merészeld azt mondani, hogy tévedek! Láttam, hogy hogy mentél el és miként jöttél vissza. Egyáltalán mi a francért jöttél vissza, amikor a családoddal lehettél volna? 

- A családommal? - horkantottam. - Louis a nevelőapámat gyűlölöm! Nekem az anyám az egyetlen családom, aki még az ottlétem alatt is azt a nőt ápolja. Azért jöttem haza, mert... - elgondolkodtam, majd tekintetemet ráemeltem. - kellett a pénz. 

- Ugyan már, nem volt szükséged a pénzre. Kieszelhettél volna a hetek alatt valami jobb magyarázatot. Főleg azután az összeg után, amivel Sam megajándékozott. Ami pedig a nevelőapádat illeti. - felállt, a gyümölcsös tálból egy zöld almát vett el. - Adhatnál neki egy esélyt, hogy megismerjen és te is őt. Így csak mindkettőtök helyzetét megnehezíted, anélkül, hogy mondjuk...csinálnátok valamit együtt. Bele kell törődnöd abba, hogy anyád és apád már nincs együtt, viszont Anne újra rátalált a boldogságra. Robin szereti őt, Harry és akármennyire is hihetetlen neked, de anyád is szereti őt. 

- Mit is tudsz te az egészről? Hogy, hogyan érzek? 

Hallgatott, arcán egy mosollyal harapott az almába, amikor észbe kaptam. 

- Te beszéltél az anyámmal! 

Biccentett. 

- Mi a franc? - dühvel teli álltam fel, a szék hangos csattanással találkozott a fallal. - Már ki is elemezgettek? Létrehoztatok egy szövetséget, ami ellenem irányul? 

- Nem vagy normális pajtás. - fejét megrázta, az almacsutkát ráérősen a szemetesbe dobta. - Nem szövetkeztünk csak Anne felőled érdeklődött és elmesélte a gondját. Azt hiszi nem mész már vissza. Hogy elveszített téged. 

- Baromság! Mondtam, hogy visszamegyek. 

- Tudom. - biccentett. - Már le is foglaltam a jegyünket. 

Hátrahőköltem szavai hallatán, amikor felfogtam mit is mondd. 

- Mi? Jegyünket? 

- Van egy hét szabadságom. - semlegesen vállat rántott. - Sam volt oly' kedves és meghívott. Anne szerint jót tenne neked és szeretné megismerni a srácot, aki a kicsi fiacskájával lakik. 

- Megölöm azt a nőt. Istenemre esküszöm, hogy az első adandó alkalommal letolom egy szakadékba. - köptem idegesen felé a szavaimat, kezeim ökölbe szorultak. Louis csak egy hatalmas nevetéssel reagált szavaimra. 

- Megölöd, persze... - gúnyolódott. - Magadnak hazudhatsz, de nekem nem. - megveregette a vállamat. - Tudom, hogy hiányzik neked Sam, pancser.

~*~

   Leheletem fehér füstként száll alá az esti éjben. Szívem hevesen dobog, míg lábaim sajognak. Kell pár perc míg végleg visszaáll a normálisba mind a légzésem, mind szívem dobbanása. Izzadt fejemről lekapom a sapkát és nemtörődöm módjára a földre dobom, amit követ szürke pulóverem és melegítő alsóm. Louisnak vendége van. Tisztán lehet hallani barátnője szégyellős nyögéseit, amivel próbálja visszafogni magát. Szemforgatva haladok el az ajtajuk előtt immáron meztelenül a fürdő felé, aminek ajtaját már csak a megzavarásuk végett is hangosan csapom be. A vizet forróra állítom, s amikor már a tükör bepárásodik, a víz alá állok. Szememet behunyva fordítom arcomat a vízsugár irányába, ami égetőn találkozik bőrömmel. Magam előtt látom Őt. Szőke hullámos haját. Szürke szempárját, ami vidámsággal csillan meg. Ajkát, ami önelégült mosolyra húzódik. És ó..Ó igen.. tisztán cseng fülemben a kacagása. Dühösen csapok oda a csempére.
- Ó, a kibasz... - szitkozódom hangosan. - Hogy az isten verjen meg téged Sam! - kiáltom, majd miután alábbhagyott a sajgás a kezemben bekenem testemet tusfürdővel. A víz alól kilépve hanyagul a csípőm köré tekerem, majd a tükör előtt állva figyelem magamat. Vajon megváltoztam? Gyáva vagyok? Ó, igen..de még mennyire, hogy az vagy, Harry! Ajkam mosolyra húzódott, miközben arcomat mustráltam.
- Nem! - suttogtam. - Nem fogsz elbizonytalanítani, Samantha!

~*~

   Fekete ingemen csak pár gombot engedtem meg magamnak begombolni, amit, hogy őszinte legyek preferáltak a csajok. Valahogy késztetést éreztek így arra, hogy végigsimítsanak puha, izmos felsőtestemen. Amit meg én csakugyan szerettem.
- Hé, Harry! - intett magához a szőke csapos lány, Nora. - Milyen régen láttalak sexy. - alsó telt vörösre rúzsozott ajkát beszippantotta, észrevehetően végignézett testemen.
- Szia, Nora. - ajkára leheltem egy apró csókot. - Úgy adódott, hogy el kellett utaznom. - semlegesen vállat rántottam. - Nem gondolod, hogy túl rövid a szoknya egy ilyen jó kislánynak, mint te? - szemöldökömet felvontam, míg csípőmmel a pult végét támasztottam. Nora egy lépést közeledett felém, mellkasa az enyémet súrolta, miközben maga a lány alig ért az államig.
- Ugyan Styles.. - dörmögte, bal kezemet megragadva egészen a fenekéig húzta. - Te tudod a legjobban baby, hogy nem vagyok egy ma született bárány. De a kedvedért.. - hátsójára tapadt kezemmel közelebb vontam magamhoz, ami egy halk nyögést eredményezett belőle. - szívesen lennék ma az ágyadban jó kislány.
- Cö-cö-cö Nora. - susogtam a fülébe, cimpáján egy apró harapást ejtettem. - Imádom, amikor rossz kislány vagy az ágyban, szépségem.
A zene hangosan dübörgött, a fények villództak, de ezek ellenére is tisztán láttam Nora szemében a vágyat. Világító kék szemei csillogtak, ajka résnyire elnyílt, ahogy ágyékomat apró lökésekkel hozzá nyomtam, míg karját a nyakam köré fonta. Igen, Styles..határozottan erre van most szükséged!
- Fél óra... - suttogta ajkamra, amin végigsuhant puha nyelve. - és lejár a műszakom, Styles.
Vágytól csillogó szemei egy pillanatra sem szakadtak el az enyémtől. Egyszerűen, amikor megigéző kék szempárjába néztem tisztán láttam a fantáziaképeit rólunk..
körülbelül háromnegyed óra múlva...
az ágyban..
meztelenül.
- És mi lesz a pasiddal, hercegnő?
- Steve egy seggfej, Harry. - semlegesen vállat rántott, míg ujjaival finoman odalent matatott. - Tudod... - nyelt egy nagyot, majd ajkába harapva idézte elő kiskutya nézését, amivel sikerült mindig megőrjítenie. És, ha még ez nem lett volna elég, akkor totálisan begerjesztett suttogó hangjával a fülemnél. - eléggé gyenge az ágyban. Ő nem tudja, hogy mit akarok és meddig mehet, ellenben veled, baby.
Önelégült mosollyal az arcomon toltam távolabb magamtól, amikor meghallottam főnöke hangját, amint őt hívja.
- Készülj fel, Nora, mert csak úgy tombolnak bennem a hormonok. Tele vagyok energiával.
- Ó, édesem. - pajkos tekintetével az ágyékom felé nézett. - Vettem észre, hogy a mai napon kivételesen hamar reagáltál rám.
- Siess. - magamhoz rántottam, s egy szenvedélyes csókba hívtam.
Még egy utolsót paskolva fedetlen fenekén engedtem útjára, majd miután eltűnt a szemem elől próbáltam odalent kényelmessé varázsolni a helyzetet.